Egzotikus alkotmányjog – Előadás az afrikai alkotmányjogászok kongresszusán

Hírek // 2018.11.07

2018. október 10-14. között részt vettem az afrikai alkotmányjogászok kongresszusán Botswana fővárosában, Gaboronéban. Utazásomat több mint egy évig készítettem elő, mind szervezési, mind pénzügyi értelemben. A konferencián való részvételemet pénzügyileg jelentősen támogatta a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja, a Campus Mundi rövid tanulmányútra szóló ösztöndíján keresztül a Tempus Közalapítvány, valamint a Magyar Afrika Társaság, illetve a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Képviselet (HTCC) is. Jelen cikkemben arra törekszem, hogy közelebb hozzam az olvasóhoz az afrikai alkotmányjogász kongresszus légkörét, a távoli földrész magas szintű szakmai tanácskozásának előnyös és hátrányos oldalait.

I. Az afrikai alkotmányjogászok kongresszusa

Az afrikai alkotmányjogászok kongresszusát az Afrikai Alkotmányjogászok Egyesülete szervezi, mely egy több évtizedes múltra visszatekintő tudományos egyesület, kongresszusait főszabályként két évente tartja, de ezen felül is számos kisebb tanácskozást szervez. Afrikában azonban nem olyan relatíve egyszerű egy az egész földrészen átívelő tanácskozás megszervezése, mint Európában, mivel jóval nagyobbak a távolságok, a közlekedési viszonyok viszont sok esetben kedvezőtlenebbek. Botswanába például mindössze négy országból lehet menetrend szerinti járattal közvetlenül repülni: a Dél-Afrikai Köztársaságból, Angolából, Namíbiából, illetve Etiópiából. Ehhez járulnak még a gazdasági nehézségek, a sok országban jelenlévő fegyveres konfliktusok, ezért az Egyesület működése gyakran sajnos csak látszólagos. A 2018-at megelőző években utoljára 2012-ben tartottak alkotmányjogász gyűlést Nigériában, most azonban néhány energikus egyesületi tisztségviselőnek sikerült feltámasztania ezt a hagyományt. Úgy tűnik, nem egyszeri fellángolásról van szó, hiszen már most meghívtak a 2020-as kongresszusra is Nairobiba, 2022-ben pedig állítólag egy frankofón ország lesz majd a házigazda. Persze ezzel a meghívással elsőre úgy voltam, hogy először erről a kongresszusról kerüljek vissza egészben Európába, visszatekintve azonban már azt mondom: minden további nélkül készen állok az újabb megmérettetésre. Ez egyáltalán nem biztos, hogy nagyon messze van, mivel 2020-ban Nairobiban lesz a következő afrikai kongresszus, 2022-ben pedig Johannesburg lesz majd a következő Alkotmányjogi Világkongresszus házigazdája.

II. Résztvevők szerte Afrikából és a világból

Az afrikai alkotmányjogászok kongresszusa számos szakembert mozgat meg a kontinens valamennyi részéből, de természetesen felül reprezentáltak voltak az Afrika déli részén elterülő országok a földrajzi közelségnek köszönhetően. Az afrikai akadémiai életet a dél-afrikai egyetemek határozzák meg, így számos résztvevő érkezett ebből az országból, illetve Kenyából és Etiópiából is nagyszámú előadóval találkoztunk. Érkeztek azonban más kontinensről is résztvevők: Észak-Amerikából, Kínából, illetve Európából. Európából mindössze három ország képviseltette magát: Nagy-Britannia, Németország és Magyarország. Hazánkból a CEU színeiben Markus Böckenförde utazott el Botswanába, aki régebb óta az afrikai alkotmányjog neves és elismert német kutatója. Magam is az ő óráin szereztem első benyomásaimat az afrikai kontinens alkotmányjogi viszonyairól. A Magyar Tudományos Akadémia, illetve az ELTE színeit pedig én képviseltem, így mindjárt két szekcióban is szerepeltek magyarországi intézményeket képviselő szakemberek. Mivel nagyjából nyolcvan résztvevő jelent meg a konferencián, ez ideális létszámnak bizonyult a hatékony szakmai munkára és a kapcsolatok építésére is egyaránt.

III. Kapcsolatépítési lehetőségek

A szakmai tartalom ecsetelését megelőzően néhány szót ejtek még a kísérő rendezvényekről, melyek során alkalom nyílt külföldi, afrikai szakemberek megismerésére. A mintegy nyolcvan résztvevő elegendő volt arra, hogy sokszínű társaság gyűljön össze, azonban mégsem vesztünk el a tömegben, kialakult néhány olyan kapcsolat, amely végig kísérte a kongresszus napjait és feltehetően hosszabb távon is maradandóak lesznek. A szervezők fokozott figyelmet fordítottak arra, hogy a szakmai párbeszédek mellett a személyes kapcsolatfelvétel fórumait is megteremtsék. A tanácskozásokat követően a nap végén mindig egy közös vacsora következett, ahol helyi egyetemisták, oktatók is csatlakoztak hozzánk. Ilyenkor elég sokat megtudtunk Botswanáról, az afrikai alkotmányjog helyzetéről, az ottani jogász lét nehézségeiről, melyek egyáltalán nem állnak olyan távol a mieinktől, mint azt esetleg hajlamosak vagyunk elképzelni. Időnként spontán programok is szerveződtek az esti órákban a városban, ezek keretében ki is mertünk merészkedni, mert egyébként azért sötétedés után még Afrika legbiztonságosabb országában sem tartottuk célszerűnek, hogy a városban cirkáljunk. A fő eseményt egyik délután egy szafari meglátogatása jelentette: a szervezők busszal vittek minket a szafari bejáratához, ahonnan aztán egy szafari busszal járhattuk be a rezervátum területének jó részét. A programot egy vacsora zárta a rezervátum éttermében. Ekkor valóban hosszabb beszélgetésekre is nyílt alkalom; azt hiszem, a networking terén a rendezvény elérte célját.

IV. Régi ismerősök

Mivel a CEU-n folytatott LLM-képzésen számos külföldi kollégával ismerkedtem meg, az elmúlt években pedig viszonylag sok nemzetközi konferencián vehettem részt szerte Európában, jóleső érzés volt konstatálni, hogy még Budapesttől 8500 kilométerre, egy afrikai konferencián is találkozhattam ismerős arcokkal. Az igazat megvallva már az előadást is ketten készítettük elő, Jennifer Gitirivel, korábbi CEU-s csoporttársammal, aki Kenyából érkezett. Sajnos ő végül személyesen nem tudott jelen lenni, és kettőnk nevében én tartottam az előadást, így sem maradtam azonban magamra. Korábbi CEU-s oktatóm, Markus Böckenförde elutazott Botswanába: három év után örömmel üdvözöltem egykori tanáromat, akivel ezúttal már ugyanabban a szekcióban adtunk elő. Végezetül meg kell még említenem egy kameruni professzort, Elvis Fokalát, az afrikai egyesület egyik vezetőjét, aki a hátán vitte az egész rendezvényt és nekünk is nagyon sok segítséget nyújtott már az előkészületek során és a konferencia közben is.

V. Plenáris ülések

A szakmai munka több formában szerveződött Botswanában. A fő eseményeket a plenáris ülések jelentették, melyek az afrikai kongresszus teljes nyilvánosságának szóltak. A viszonylagosan kisebb létszám érdemi vitákat tett lehetővé, a résztvevők pedig láthatóan tényleg nagy lehetőségnek élték meg, hogy több év után újra találkozhatnak az afrikai kontinens legnevesebb alkotmányjogászai. Az előadásokat rendszerint hosszas vita és párbeszéd követte, melynek általában csak az időkeret szabott gátat. Őszintén szólva Európában is csak igen kevés olyan szakmai tanácskozást láttam, ahol a tagság általános aktivitása ilyen magas színvonalú lett volna. Nagyon pozitív és inspiráló volt látni mindezt, egyben reményt adott arra, hogy minden nehézség ellenére Afrikában is van lehetőség az előrelépésre. A témák részben egyes országok aktuális fejleményeit dolgozták fel, részben az egész kontinenst foglalkoztató kérdésekre fókuszáltak. A fő téma az afrikai igazságszolgáltatás általános helyzete volt, az inkluzivitás érdekében azonban ezt a szervezők igen tágan értelmezték. Személy szerint az Afrikai Emberi Jogi Bírósággal foglalkozó előadást tartottam a legérdekesebbnek, ezt egy a Tanzániában székelő testület képviseletében megjelent hölgy tartotta. A másik legnevesebb előadó David Bilchitz volt, aki Dél-Afrikából érkezett és a Nemzetközi Alkotmányjogász Egyesületben is magas pozíciót tölt be.

VI. Workshopok

A plenáris ülések mellett a munka workshopokban szerveződött: összesen több, mint tíz ilyen fórum került lebonyolításra a kongresszus keretében. Ezekben egyenként négy-öt előadó vett részt, és egy-egy szűkebb téma köré szerveződtek. Magam is egy ilyen workshopban szerepeltem, ahol a törvényalkotás és az igazságszolgáltatás kapcsolatrendszere volt a téma. Külön workshop foglalkozott többek között az alkotmánybíráskodással, a bíróságok függetlenségével, illetve a nemi egyenjogúság afrikai helyzetével is. Valamennyi workshop témájának felsorolása igen hosszadalmas lenne, azonban talán közelebb hozza ezeknek a grémiumoknak a munkáját az olvasóhoz az, ha inkább ezek jellegére koncentrálok. Átlagosan húsz-huszonöt ember ült bent ezeken a workshopokon, a kisebb létszám és a közös érdeklődés pedig még több érdemi párbeszédet tett lehetővé, mint a plenáris üléseken. Általában három panelre osztották a workshopokat, mindegyikben egy-két előadó ismertette kutatásait, majd lehetőség volt kérdések feltevésére, szakmai jellegű viták kezdeményezésére is, amivel szerencsére rendszeresen sokan éltek. Néhány hónappal ezelőtt a világkongresszuson főleg az ilyen szűkebb körű workshopokban találkoztam olyan előadókkal, akiknek a szakmai kompetenciái komoly kivetni valót hagytak maguk után. Az afrikai kongresszusra most ez nem volt jellemző, azt lehetett érezni, hogy aki elutazott ide, az komolyan is vette a feladatát, akár az előadás tartása közben, akár mások kutatásainak kommentálása kapcsán. Ezt én azzal magyarázom, hogy szerették volna bizonyítani önmaguk számára is, hogy ezekre a kongresszusokra szükség van: a záró eseményen is folyamatosan azt hangsúlyozták, hogy két év múlva jön a folytatás, itt nem lehet megállni. Ez csak egy első lépés, amihez azonban a workshopok nagyon jelentősen hozzájárultak, mindenkinek lehetőséget teremtve a kibontakozásra. Számomra a legnagyobb nehézséget az afrikai hőségben esztelenül működtetett légkondicionálás jelentette ezeken az üléseken, de végül ezzel is sikerült megküzdeni.

VII. Egy alkotmányjogi előadás Afrikában

Én a törvényalkotás és az igazságszolgáltatás kapcsolatával foglalkozó workshopban adtam elő: az afrikai és az európai organikus törvényeket vetettem össze. Nem fejtem ki itt részletesen az előadás szakmai tartalmát; inkább magára az előadásra, mint élményre fókuszálok. Mivel relatíve sok nemzetközi konferencián jártam és szerepeltem már, úgy vélem, az afrikai kongresszuson előadni önmagában nem jelent nagyobb kihívást, mint egy kisebb nemzetközi konferencián helyt állni. Gyakorlatilag arra kell felkészülni, hogy az előre megírt absztrakt, illetve tanulmány alapján (ezen mi is hosszú hónapokig dolgoztunk Jenniferrel) az ember tart egy mintegy tizenöt-húsz perces angol nyelvű előadást, ami után számítani lehet arra is, hogy érkezik majd két-három kérdés, vagy akár több is. Valójában az előadói rutin, illetve az angol nyelvtudás számít elsősorban és persze az utazást megelőzően hosszas munkát jelent a tanulmány elkészítése, ami alapján aztán az előadást meg lehet tartani. Mindebből rengeteget tanultam én is, mint ahogy abból is, hogy igyekeztem aktívan bekapcsolódni a más előadásokhoz kapcsolódó vitákba, illetve a kísérő rendezvényeken a kapcsolatépítést szolgáló beszélgetésekbe is.

VIII. Hogyan adhatnék elő én is Afrikában?

Egy ilyen előadás megszervezéséhez egyrészt szakmai háttér szükséges, másrészt ezen belül egy olyan téma, ami az afrikai alkotmányjogász közösség számára is érdekes lehet. Én részben a CEU-n látogatott afrikai alkotmányjog óráknak köszönhetően, részben pedig az organikus törvények, mint kutatási téma afrikai vonatkozásainak eredményeként találtam egy ilyen területet. Az organikus törvények nagyjából a mi sarkalatos törvényeinkkel állíthatóak párhuzamba, több, mint húsz afrikai ország alkotmányában fordulnak elő. Amennyiben az ember meghívást kap, következik a pénzszerzés időszaka, amely leginkább a kitartásról szól: hosszas levelezgetésekről, telefonálásokról, pályázatok leadásáról. Ha ezt az időszakot sikerül eredményesen zárni, akkor pedig következhet magának az útnak a megszervezése, majd végezetül az indulás…

IX. Gaborone